Ennek a könyvnek a legnagyobb feladata, hogy bemutassa: egy akár elkallódható ifjú miképpen jutott el a magyar esszé és a magyar történelmi értelmezés csúcsaiig. Versein és a kodályi–bartóki hagyomány új szereptalálásán túl ebben a két esszékötetben van Csoóri Sándor örök maradandósága. Az első kötet a mindennapokhoz tapadó gondolkodás kivételes mutatványa. Ami a második kötetben következik, az a magyar esszé huszadik századi csúcsaiig emelkedik. Szinte szemérmetlen Adyt említeni, de hogy Cs. Szabó Lászlót, Kovács Imrét, Németh Lászlót és Illyés Gyulát joggal tekinthetjük közvetlen elődnek, az aligha megcáfolható. Ő mondja ki a szocialista rendszer világszintű gyógyíthatatlanságait. A magyar gondolkodástörténet legszebb ívét látom ebben. És a bátorság igen ritka példáját is. Most először egy gyermek- és ifjúkori emlékezés következik. Aztán pedig az emberi hétköznapok értelmezése mindig lélektanba és életfilozófiába foglalva. Mindebből a magyar esszé egyik legjelentősebb teljesítményei következnek. Ez a harmadik kötet.