A kötetek ismertetője:
 
Molnár Péterné: Ószentannától Nadwornáig – Vitéz Molnár Andor őrnagy Felvidék, Kárpátalja és Észak-Erdély visszavételében:
E kötet alapjául egy, a második világháborúban hősi halált halt honvédtiszt, Molnár Andor százados dokumentumokból és elsősorban fényképekből álló hagyatéka szolgál. Az ehhez hasonló gyűjtemények döntő többsége a háborús pusztítások, az emigráció, a kitelepítések vagy egyéb kényszerköltözések során elveszett, megsemmisült. Az 1944 áprilisában a Kárpátok előterében hősi halált halt Molnár Andor hagyatékára más sors várt. Tekintettel arra, hogy a családfő, aki gyanús lehetett volna a háború utáni kommunista hatalom birtokosai szemében, már nem élt, apósa és felesége pedig közmegbecsülésnek örvendő tanárként dolgoztak, nem keltették fel a mindig gyanakvó biztonsági szervek érdeklődését. Így a Molnár Andor katonai pályáját dokumentáló fényképek, iratok, bár elrakva, de épségben vészelték át a háborút követő évtizedeket. Százada élén rohamozva Tlumczyknál 1944. április 23-án aknaszilánktól találva olyan súlyosan megsebesült, hogy másnap meghalt. Holttestét az elfoglalt Nadwornán katonai tiszteletadás mellett az újonnan kialakított hősi temetőben temették el. Azonban nem nyugodott sokáig bajtársai körében. A 4. gépkocsizó lövészzászlóalj parancsnoka, Gallay Emil őrnagy még a nyár folyamán módot talált rá, hogy földi maradványait a zászlóalj egy másik tisztjével együtt hazajuttassa. Nagy "M"-mel jelölt koporsóját hazai földben, a kunszentmiklósi temetőben családja, ismerősei körében helyezték örök nyugalomra.A kötetből egy olyan katonatiszt életútját ismerheti meg az olvasó - nemcsak szövegből, hanem képek alapján is -, aki egy igen nehéz korban teljesítette katonai esküjében vállalt kötelességét, békében és háborúban "becsülettel élt és halt."
 
Pap Krisztián: Oroszlánok a Kárpátokban:
Könyvem tizenöt éves kutatómunka eredménye. A munka célja az volt, hogy az 1914–1915 fordulóján zajló nagy Kárpáti csatát minél részletesebben bemutassam, vagyis a magyar határok mentén, az észak-keleti Beszkidekben zajló harcot, amely egyrészt Przemysl felmentéséért, másrészt az orosz tömegek beözönlése ellen folyt. Óriási küzdelemről volt szó, ha ehhez a poroszországi eseményeket is hozzávesszük, akkor magasan felülmúlta a nyugati front veszteségeit. A kárpát-védelem gerincét a magyar honvéd gyalogezredek jelentették, ezért könyvemben rájuk koncentráltam, de a magasabb hadvezetés szerepét, a németekkel folyatott vitákat is sorba vettem. 
 
Ludvig Daniella: Reggel a lovakat elvitték a háborúba; gróf Teleki Andor naplója:
1914. 08. 26., szerda: „A nagy világesemények folytán ismét kezembe ragadom a tollat, hogy megírjam mi minden történt amióta Velencéből eljöttünk. Éppen egy hónapra a merénylet után kiütött a Szerb háború.”
 A kötet színes és gazdag anyaga közelhozza az olvasónak a Monarchia Erdélyét, Kolozsvárt, Paszmost és a Teleki család mindennapjait. A korai tizenéves kamasz világlátása, véleményei persze felnőtt, családi és iskolai környezetének a nézeteit tükrözik, s ezek a vélemények, melyekből szinte külön-külön azonosíthatóan kihallani a korabeli hadijelentések és más sajtótermékek hanghordozását és mondanivalóját, itt-ott helyet kapnak a bejegyzésekben is. Csak sajnálnunk lehet, hogy hamar megszakadnak e feljegyzések, s nem követhetjük tovább 1916 után az első világháborús Kolozsváron fiatalemberré érő Teleki-ikrek életének a mindennapjait. 
 
Szurmay Sándor: A magyar katona a Kárpátokban:
Szurmay Sándor magyar királyi honvédtiszt, gyalogsági tábornok, 1917-18-ban honvédelmi miniszter, 1941-től vezérezredes első világháborús visszaemlékezéseit korábban kötetben ki nem adott írások, beszédek és interjúk egészítik ki. A szerző szavaival: a harctéren 1914. november 24-től 1917. március elejéig, mint hadseregcsoport- és hadtestparancsnok működtem, itthon azután a háború végéig pedig, mint honvédelmi miniszter. Munkám anyagát nem időszerinti sorrendben, hanem inkább az élmények anyaga szerint mozaikszerűen csoportosítottam. A képek részleteit azonban az eszmei háttér mégis egységbe fogja össze. Akik nem voltak a harctéren és nem látták közvetlenül a háborút, azok előtt e munka olvasása során a megszokott emberi élettől teljesen elütő új világ nyílik meg. Azok, akik harctéren nem voltak, most pedig a fórumon vannak és szavuk az ország sorsára több-kevesebb súllyal esik latba, hasznosat is olvashatnak benne. Legfőképpen azonban a fiatal nemzedék tagjai forgathatják haszonnal, akik a jövőben a haza védelmére lesznek hivatva, hogy elődeikhez híven, a jövőben ők is dicsőséggel állhassák meg helyüket. Hadd tudják meg, milyen az élet a harcok színterén, mily feladatok megoldása vár rájuk és mily megrázkódtatások fűződnek a háborúhoz. Legyünk ugyanis tisztában azzal, hogy nem békeszeretetünk dönti majd el azt, hogy viseljünk e háborút vagy nem. Mutatja ezt minden világháború, melyben békeszerető államok teljesen akaratuk ellenére sodródnak a háborúba. El kell készülnünk arra, hogy ez megtörténhetik velünk is, még sokkal nehezebb és öldöklőbb viszonyok között, mint a világháborúban, a ránk zúdítható végzet csapásával szemben tehát felkészülten kell állanunk mindenkor a múltak tanulsága alapján.