Első világháborús könyvek csomagajánlatban. Ismertető:
https://www.erdelyiszalon.hu/hadtortenet
 
Szurmay Sándor:  A magyar katona a Kárpátokban:
Vitéz uzsoki báró SZURMAY SÁNDOR (1860–1945) osztrák-magyar gyalogsági tábornok, honvédelmi miniszter (1917–1918), 1941-től vezérezredes. Boksánbányán (Erdély) született, 1882-ben lépett katonai pályára. Egyszerű sorozással került a honvédség kötelékébe, és kiváló képességei révén emelkedett egyre feljebb a ranglétrán: 1886–1887 között elvégezte a Ludovika Akadémia felsőbb tiszti tanfolyamait, majd a bécsi Hadiiskolát, a vezérkari tiszti akadémiát. 1889-ben főhadnaggyá léptették elő és a IV. hadtestparancsnokság vezérkari osztályára vezényelték Budapestre. 1907 őszétől a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, 1910-ben kinevezték a minisztérium 1. ügyosztályának vezetőjévé. Az év végén vezérőrnaggyá, 1914. május 11-én pedig altábornaggyá lépett elő. Ebben a beosztásban volt az első világháború kitörésekor. Károly király 1917. február 19-én honvédelmi miniszterré nevezte ki Tisza István kormányában. 1917. augusztus 21-én gyalogsági tábornokká léptették elő. Miniszteri tárcáját a következő kormányokban (Esterházy Móric, majd Wekerle Sándor kabinetjeiben) is megtartotta, egészen az összeomlásig. 1917-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét az Uzsoki-hágó 1915-ös visszafoglalásáért és hősi védelméért. Ugyanabban az évben Károly királytól megkapta az uzsoki bárói rangot. A világháború alatt Szurmay egy (a nevét viselő) jótékonysági alapot hozott létre a honvédség, a népfelkelés és a csendőrség hadirokkantjai és az elesettek özvegyei, árvái javára. 1919. február 23-án Károlyi Mihály miniszterelnök utasítására a belügyminiszter elrendelte letartóztatását, s háborús bűnösség címén őrizetbe vették, 26-án Szentgotthárdra internálták. A köztársasági kormány hasonlóan járt el August von Mackensen német tábornaggyal szemben is, akinek a Balkánról Magyarországon át visszavonuló hadserege a magyar kormány támasza lehetett volna a Tiszántúlra bevonuló román csapatok ellen. 1920 februárjától Szurmay összekötő tisztként működött a megszálló francia hadsereg katonai bizottságánál. 1921-ben visszavonult az aktív szolgálattól. Az elsők között vették fel a Vitézi rend tagjainak sorába. Budapesten élt, több könyvet írt, a fontos hadászati és hadtörténeti munkák mellett kedvtelésből értekezéseket is kiadott. 1941-ben magyar királyi vezérezredessé léptették elő. Szurmay Sándor megérte a II. világháborút és benne Budapest ostromát, melyet halálos ágyán, zuglói otthonában élt át. A szovjetek név szerint keresték 1945-ben, nem feledték el, hogy ki okozott nekik jóvátehetetlen veszteségeket 1914–1915 telén a Kárpátokban.
 
Pap Krisztián: Oroszlánok a Kárpátokban:
Könyvem tizenöt éves kutatómunka eredménye. A munka célja az volt, hogy az 1914–1915 fordulóján zajló nagy Kárpáti csatát minél részletesebben bemutassam, vagyis a magyar határok mentén, az észak-keleti Beszkidekben zajló harcot, amely egyrészt Przemysl felmentéséért, másrészt az orosz tömegek beözönlése ellen folyt. Óriási küzdelemről volt szó, ha ehhez a poroszországi eseményeket is hozzávesszük, akkor magasan felülmúlta a nyugati front veszteségeit. A kárpát-védelem gerincét a magyar honvéd gyalogezredek jelentették, ezért könyvemben rájuk koncentráltam, de a magasabb hadvezetés szerepét, a németekkel folyatott vitákat is sorba vettem. Kiemelten foglalkoztam Szurmay Sándor tábornok szerepével, akit a kárpáti győzelem kulcsfigurájának tartok. A limanovai csatával kapcsolatos, eddig nem publikált részleteket is igyekeztem bemutatni. Szakmai lektornak Stencinger Norbertet, a nagyhaboru.blog alapítóját és szerzőjét sikerült megnyernem. Egy tudományosan megalapozott, de mindenképpen olvasmányos könyvet igyekeztem készíteni, nem csak egy tanulmánykötetet.
 
Urai Dezső: Mackensen katonáival:
Urai Dezső (1875-1966) író, színikritikus, szövegíró és operettszerző volt. Ő írta a Cigánykirály és az Asszonykám című operettek szövegkönyveit, de két háborús regény is fűződik a nevéhez, A provence-i hadifogoly és a Mackensen katonáival. A jelen kötet az utóbbi beszámoló fakszimile kiadása, melyhez hozzátartozik az a kiadatlan fotóanyag, amelyik a Fortepanhoz kerül néhány évvel ezelőtt. Így együtt soha nem publikált kiadvány jött létre, ami páratlan a maga nemében. Szinte izzik a napló minden oldala, a szerzővel ott járunk a Balkán hegyei között, ahogy évtizedekkel korábban Nopcsa báró jegyezte fel Albánia, Szerbia, Koszovó vagy Macedónia topográfiáját. A mintegy kétszáz fekete-fehér fotó szenzációs pillanatképek sora, jól kiegészítik a katonai naplót, noha az író Urai nem volt hivatásos fotós, de éppen ez adja meg a különleges hangulatát e rendkívüli képtárnak, melynek kezdő dátuma 1914, záróakkordja pedig 1917. A délszláv front képein túl számos budai felvétel is bekerült a képek közé, a tábornok Mackensenről készültek nemkülönben, továbbá temetői felvételek, a macedón "hétköznapok" képsorai, de hadifogoly- és katonai képek, valamint életképek úgyszintén.