Összeállította és sajtó alá rendezte: Dr. Balogh Júlia
 
A kötet: több mint tíz tucat levélíró másfél száz levele szűk emberöltőnyi időszak tükrében!
Illyés Gyula, Illyés Mária, Kodolányi Gyula, Panek Zoltán, Görömbei András, Balassa Sándor, Orbán Ottó, Nagy László, Bodor Pál, Cs. Szabó László, Domokos Mátyás, Glatz Ferenc, Für Lajos, Jókai Anna, Koltai Gábor, László Gyula, Lükő Gábor, Rónai András, Sütő András, Vas István. És sorolhatnánk tovább…
Szerkesztő-válogatóként és az életmű gondozójaként írom előzetes tájékoztatásul ezeket a sorokat. Csoóri Sándor hatalmas levelezéséből szinte csak mutatvány ez a könyv. Éveket vesz majd igénybe a teljesség megkísértése. Ami az itthoni hagyatékban van, az is több kötetet tölt majd meg, és azokban szintén a költőnek szóló levelek lesznek többségben. Az általa írt levelek sok-sok kisebb és nagyobb hagyatékban kutathatók fel, amennyiben megőrizték azokat. Eltávozása óta annyi minden történt Csoóri Sándor emlékének méltó megőrzésére, hogy ez a pontos és hosszú időt igénylő munka kényszerűen elmaradt. A mi 20. századi – a „létező szocializmus” éveiből való köznapi leveleink, már nem Cicero vagy Plinius stílusában íródtak, de nem is azért születtek, hogy kötetbe rendezve publikálják őket. Ezek az írások valakihez szólva, lazán szerkesztett formában, az élőbeszéd fordulataihoz igazodóan megírt „közlések”. Igen, de mégis mitől válik egy ilyen levél érdekessé, az olvasók számára is? Bizonyára a levélíró és a címzett személye miatt. Igen, hisz ők, a levélíró és a címzett kölcsönöznek külön értéket az ilyen írásoknak. Hiszek abban, hogy a kor mélyebb és igazabb megismeréséhez nélkülözhetetlen minden alkotói igénnyel leírt gondolat. Ez a kötet is csupán töredékes bizonyítéka annak, hogy milyen tág sugarú körben szerették, tisztelték Csoóri Sándort, sőt az arra rászorulók intézményesítették, bajaikban is keresték, mások pedig közéleti harcaiban buzdították a költőt. Szokatlan élet- és szokatlan látlelet. (Dr. Balogh Júlia)